Hogyan kezelték a szerzetesek az ízületeket
Debreceni Szemle, Ha elfogadjuk a becslést, hogy az Árpád-kor végén több mint száz lepratelep működött, s ezekben húsz-harminc ápoltat tételezünk fel, akkor a leprásnak tartottak számát körülire tehetjük, ami az akkori lakosság fél százalékát sem érte el, tehát a lepra nem volt népbetegség.

Személyzet és gyógyítás az ispotályokban A középkori kórházakban hat-húsz beteget kezeltek. A beteglétszámhoz viszonyítva bőséges személyi ellátottságukat nemcsak a szerzetesek, hanem a világi alkalmazottak nagy száma is biztosította.
Ránk maradt István király rendelkezése, amely a pécsváradi ispotályba négy betegápolót és hat furdőszolgát rendelt.

Az orvosi teendőket a szerzetesek látták el, a későbbiekben mind több civil orvos dolgozott a kolostori ispotályokban. Kezdetben kizárólag idült betegeket vettek fel, a A legendák és szentté avatási iratok pontos képet adnak a korabeli betegellátásról Józsa, ami színvonalát tekintve nem maradt el a nyugateurópaitól BékefíCzagány Az ispotályokban fűtött szobákban fogadták, rendszeresen mosdatták, fürdették az ápoltakat.
A Szent Margit legendából értesülünk, hogy a magatehetetlen beteget lepedőn forgatták ami bizonyítja, hogy a betegek alatt lepedő voltaz önálló táplálkozásra képteleneknek toliszálon át adták a folyékony ételt a mai szondatáplálás őse.

Használták az ágytálat és a szobai ülő-ámyékszéket. A gyógyászati segédeszközök közül megemlítendők a hónaljmankó, kézi mankó, alsó művégtag és sérvkötők.

A legendák tanúsága szerint - leszámítva a baleseteket és mérgezéseket - a különböző eredetű bénulások, zsugorodások kontaktórákreumás és köszvé- nyes ízületi bajok, valamint az elmebetegségek voltak a leggyakoribbak.
Minden bizonnyal közülük kerültek ki az ispotályok ápoltjai is.

A felsorolt betegségek és állapotok nem igényelnek sebészi beavatkozást, viszont a betegek rendszeres ápolásra szorulnak, többségükön a gyógyfürdő javulást, esetleg panaszmentességet eredményez.
A közelmúltban vizsgáltuk egy ispotályos falu temetőjének csontvázanyagát. Számos egyéb csontelváltozást sipolyozó, idült.
